A mítosz leleplezése
A szakértők szerint a kommunikáció 93%-a nonverbális. Testbeszéd elemzők előszeretettel használják ezt a számot, az igazság azonban az, hogy ez egy félreértelmezett kutatáson alapul. Vannak olyan helyzetek, amikor „A”-t mondunk, de „B”-t értünk alatta, például, amikor megkérdezem a feleségem, hogy valami baj van? Erre ő összevonja a szemöldökét (harag) és összeszorítja ajkait (harag/visszatartott vélemény), majd bosszús hangnemben közli, hogy nincs. Az ilyen esetekben az agy limbikus rendszere által automatikusan dekódolt jelekre hagyatkozik az ember: összeveti a verbális mondandót a hangsúllyal, valamint a testbeszéddel. Ha disszonancia van a kettő között, akkor a helyes megfejtést illetően 55%-ban támaszkodunk az arckifejezésre és testbeszédre, valamint 38%-ban a hangnemre/hangsúlyra, de minden esetben jobban hiszünk a nonverbális jeleknek, mint a kimondott szavaknak. Ezt bizonyította be Albert Mehrabian 1967-ben, és alkotta meg az ún. 7%-38%-55%-os elméletet a kutatásai alapján. Szóval a nonverbális jelek nagyon is fontosak, de mennyire megbízhatóak?

Az eredet
Nagyon. Az első ok a megbízhatóságra evolúciós eredetű: több millió éven át csak és kizárólag a nonverbális jelekkel kommunikáltak őseink. Emellett a testbeszéd megbízhatóbb, mint a verbális kommunikáció, mivel az velünk született. A genetikus memóriánk legkézenfekvőbb bizonyítéka például, hogy a babákat nem kell megtanítani mosolyogni. A harmadik ok pedig az, hogy a nonverbális jeleket reflexíven adjuk, tudat alatt hajtjuk végre a limbikus rendszerben vagy az ún. főemlős agyban – tehát nagyon nehezen írható felül (kognitívan). Az érzelmekért, érzésekért is szintén ez a terület felel. Amikor az emberek olvasásáról van szó, igazából az emberek érzelmeinek az olvasásáról beszélünk, tehát ha azt hisszük, hogy nem tudnánk testbeszédet olvasni, van egy jó hírem: de igen. A limbikus rendszer automatikusan dekódolja a jeleket, csak nem tudatosul, mivel nem tudja elmondani nekünk. Csak a gondolkodó agy beszéli a nyelvet, amire a főemlős agy nem képes (épp ezért nehéz szavakba önteni az érzéseinket is). Másik oldalról nézve: amikor találkozunk valakivel és verbálisan minden rendben van, de valami mégis gyanús, az nem a 6. érzéknek köszönhető, hanem annak, hogy tudat alatt fogadunk jeleket arról, hogy a verbális mondanivaló nincs összehangban a nonverbális üzenetekkel. És igen, ezeket az üzeneteket általában véve a nők jobban veszik, evolúciós okokból kifolyólag - mivel főleg gyűjtögettek és családot neveltek, ezért a kommunikáció jobban fejlődött náluk, míg a férfiak vadásztak, így például nekik a tájékozódás megy jobban.

Személet és empátia
Gyakran megkérdezik tőlem, hogy egy profilozó miben látja másképp az embertársait, és a rövid válaszom az, hogy az emberek nonverbális kommunikációjának figyelésével könnyen rá lehet jönni arra, hogy mindenki sérült a saját maga módján, mindenki sebezhető, álarcot visel, és persze mindenki azt mondja, hogy ő nem visel álarcot. A testbeszéd tanulmányaim miatt sokkal empatikusabb és megértőbb lettem, de ehhez hozzá segített egy szemléletmód is, egy szűrő, amin keresztül nézem az embereket. Ha sikerül elsajátítani az alábbiakat, ígérem, rengeteg stressztől kímélhetjük meg magunkat. A négy kategória, ahogy az embereket szemlélhetjük:

1. Úgy látjuk, hogy mindenki sérült: az általunk elvárt viselkedéstől eltérő magatartásformák megnyilvánulása esetén elítéljük az embert. Például ha állunk a sorban kávéért és valaki elkezd kiabálni a pultossal, azt gondoljuk, hogy ez egy bunkó és ugyanezt gondoljuk arról az autósról is, aki a dugóban araszolva bevág elénk. Ezen a szinten érzelmi reakcióktól vagyunk vezérelve és ingert érzünk, hogy akár megtoroljuk vagy valamilyen szinten visszaállítsuk az egyensúlyt.
2. Úgy látjuk, hogy mindenki különböző: ezen a szinten még mindig azt gondoljuk, hogy a kiabálós vendég vagy a bevágó autós egy bunkó, de már kevésbe vagyunk reaktívak, mivel tudjuk, hogy nincs semmi a teljes kontrollunk alatt és mindenki különböző. Itt már kevésbé valószínű, hogy emocionálisak leszünk, és hogy ki akarjuk egyenlíteni a „játszóteret”.
3. Úgy nézzük az embereket, mint tényeket: ezzel a személettel, már nem akarjuk megváltoztatni őket, nincs bennünk harag. Ha belegondolunk, nem tudunk mérgesek lenni egy megváltoztathatatlan tényre, mint például magára a covid vírusra. Igaz, hogy az általa okozott körülmények dühítenek bennünket, de magára, a vírusra, nem irányulhat a haragunk, nem vagyunk érzelmileg érintettek, mert a vírus egy tény. Minden alkalommal amikor mérgesek vagyunk valakire vagy valamire, az egy titkos vágy arra, hogy megváltoztassuk: de a tornádót vagy a covidot nem tudjuk megváltoztatni, és nem is tehetnek arról, hogy ők azok, amik. Ezért fogadjuk el, mint tényt.
4. Úgy nézünk embertársainkra, mint okokra: ilyenkor megpróbáljuk azt a kisgyereket látni a kiabáló vendégben, aki máshogy szocializálódott, esetleg verte az apja és sírás közben megfogadta, hogy többet őt soha nem fogják bántani. Szóval ahelyett, hogy érzelmeket csatolnánk hozzá, a gyermekkori traumák okaiként vagy elétrő szociális fejlődésként fogadjuk el őket.

Stresszelemzés testbeszéd elemzés helyett
Ha sikerül elsajátítanunk a fenti szemléletmódot, sokkal kevésbe leszünk stresszesek a kommunikáció során, így jobban tudunk figyelni a másik fél nonverbális jeleire is. Tehát, hogyan láthatunk a kollégáink álarcai mögé?

A stressz miatt a belső megnövekedett energia szintet valahol le kell vezetni, ekkor jönnek be az az olyan gesztusok (úgynevezett adaptorok), amik ezt az energiát vezetik le. Joe Navarro szerint, aki 30 évet profilozott az FBI-nál, ez a gesztuscsalád nem más, mint olyan mozdulatok összessége, melyek ismétlődőek, például babrálás, körömpiszkálás, ékszerpiszkálás stb. Ezen felül még az arc megérintését szokták ide venni.

Tehát adaptorokat akkor használunk, amikor stressz alatt vagyunk. Az ehhez való alkalmazkodás során használt gesztusok - bár csoportokban nézve megbízható jeleket adnak, fontos leszögeznünk, hogyha megvakarja az orrát a főnök, az nem azt jelenti, hogy hazudik, lehet, hogy csak viszket az orra. Nincsenek abszolútok. Viszont, ha megvakarja az orrát, megváltozik a hangszíne, kitágul a pupillája, emelkedik a pislogás száma, nyel egy nagyot és elkezdi tördelni a kezét amikor a beígért fizetésemelésről kérdezel, elég valószínű, hogy megtévesztés van a dologban. Viszont ez sem 100% - csak azt látjuk, hogy stressz alá került (amikor hazudunk, ugyanúgy stresszelünk, és ugyanazok a külső, fiziológiai reakcióink, mintha csak kényes lenne a téma és szimplán kellemetlen beszélni róla).  De mik is ezek a fiziológiai reakciók?

Belső mechanizmus:

• A reprodukciós rendszer és az emésztés leáll
• Az agy vért küld a limbikus rendszerbe a neocortex rovására (ezért nem tudunk matekpéldákat megoldani menekülés közben mondjuk)
• Növeli a légzést, reagálva arra, hogy a szív áttolja a glükózt az érhálózaton keresztül, és oxigénnel táplálja az izmokat
• Felemeli a szívritmust, a májból glükóz árad szét a véráramban a fizikai aktivitásra való felkészülés érdekében
• Tágítja a pupillákat, hogy több fény érkezzen be, és több adatot tudjon begyűjteni a fenyegetésről
• Megszűnik a húgyhólyag összehúzódásának és a salakanyag kiürítésének képessége
• Növeli az anyagcserét, így a test izzadni kezd (ez tele van melléktermékkel és büdös izzadságot eredményez: ezt érzik meg a kutyák amikor félünk, mint ahogy a mondás is tartja, helyesen)

Külső jelek:

• Sápadt arcszínt eredményez a bőrből kiáramló vér miatt
• Az emésztőrendszer részeként az ajkak és a száj nyálkahártyája is drámai módon csökkenti a véráramlást; ezért az ajkak és az egyéb nyálkahártyák összezsugorodnak, sápadt, vékony ajkakat és megereszkedő alsó szemhéjat eredményeznek
• A kezek remeghetnek a fokozott anyagcserére reagálva
• A könyök és a felkar a bordák közelébe húzódik (védi a bicepsznél az artériát és a lágy szerveket)
• A megnövekedett levegőigény orrlyuk tágulást és gyorsabb mellkasi légzést eredményez
• A szemek a stressz okára fókuszálnak, ezért helyzettől függően vagy hunyorgás vagy tágra nyílt szemeket eredményezhet, az adrenalin miatt kitágulnak a pupillák
• A vállak magasabbra húzódnak a védekezés vagy a menekülés előkészítése során (védik az artériát)
•  A szervezet megnövekedett glükózigénye miatt kiszárad a száj, ami fehér protein maradványokat hagyhat a száj sarkában
• Emelkedik a pislogás száma (a stressz hatására a szem száradni fog, így nő a pislogás szám)

A testbeszéd elemzés lényege

A kulcs az, hogy lássuk a viselkedés komfort és diszkomfort közötti változását. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk különböztetni, fel kell tudnunk ismerni az alap, azaz a komfortos, másnéven általános viselkedési formát, stresszmentes környezetben. Pl.  ha a főnökünk állandóan tördeli a kezét, akkor ebből a gesztusból nem tudunk semmire sem következtetni, amikor a fizetésemelésről kérdezzük.

Ahhoz, hogy észrevegyük, mikor vagy mitől stresszelnek a kollégáink, el kell kezdenünk odafigyelni rájuk, hogy mikor, milyen kérésedre adott válasz esetén teszik a következőket (a teljesség igénye nélkül a legfontosabbak):

• Érintik meg az arcukat
• Tűnik el az ajkuk (mint Trumpnak)
• Nyelnek nagyokat
• Nő a pislogás számuk
• Változik a hangszínük, a beszédük sebessége
• Tágul ki az orrlyukuk és a pupillájuk
• Kezdik el hűteni magukat
• Fogják meg a torkukat, mellkasukat (kifejezetten nőknél)
• Játszanak az ékszereikkel, órájukkal
• Babrálnak

Későbbi cikkekben majd belemegyünk hazugságvizsgálatba is, de ahhoz az első lépés az adaptorok és a fiziológiai változások észrevétele. Ha sok ilyen gesztusnak a használatát veszed észre, ne lepődj meg: mint említettem, mindenki stresszel és álarcot hord.