Elrettentő, hogy van olyan nap, amikor napi akár 750 ezer (!) PET-palack érkezik hozzánk az ukránoktól. Szakemberek mondják, hogy egy-egy intenzív szennyeződés napokig is eltart. A magyar vízügyesek szerint közel másfél évtizede folyamatosan szennyezik a Tiszát az Ukrajnából és Romániából érkező háztartási hulladékkal. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a hatalmas mennyiségű szemét miatt Ukrajna, Románia, Szlovákia és Magyarország részvételével úgynevezett hulladékos kerekasztal megbeszélést is folytattak korábban. Nem sok dologban tudtak megegyezni, és közben arra jutottak, hogy a folyóba kerülő szemét kezelése nem is vízügyi feladat, talán majd más szervezetek megoldják a problémát.
Ennek több mint tíz esztendeje, a tiszai szennyezést ügyét viszont azóta sem oldotta meg senki. Nem tudni, mikor, ki és hogyan érhet el változást, azonban jelzésértékű lehet, hogy a közelmúltban Adorján Béla, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat egyik képviselője két társával közösen feljelentette az ukrán és a román államot.
Kétségtelen, hogy a magyar kormány az elmúlt évben 1.3 milliárdot költött a Felső-Tiszai Hulladékmentesítési Projektre. Kiépült egy jelzőrendszer, ennek révén tavaly ősz óta már pontosan tudják, hogy mekkora mennyiségű szemét várható a Tiszán Ukrajnából. Magyar oldalon egy, Ukrajnában három kamera figyeli a vizet, a szakemberek tájékoztatását és munkáját a kamerák képét elemezni képes szoftver segíti. A Tisza három pontján (Husztnál, Rahónál és Tiszabecsen), illetve a Borzsa folyón Dolhánál telepítettek nagy felbontású IP kamerákat, melyek a nap 24 órájában folyamatosan pásztázzák és figyelik a folyómeder meghatározott részét. A nagy felbontású képminőségnek köszönhetően képesek megkülönböztetni egymástól az áthaladó hulladékot illetve a jeget.
A szennyezés intenzitását a szakemberek az adott folyószelvényen percenként áthaladó műanyagpalackok számával határozzák meg. A legdurvább esetekben 60 másodpercenként akár 300-500 műanyag flakon is átzúdul az ukránról a magyar oldalra, ráadásul ez a mennyiség sokszor napokon keresztül nem csökken. Amikor minden percben 500 PET-palack érkezik Ukrajnából Magyarországra, akkor egyetlen nap alatt akár 720 ezer műanyagflakon is átkerülhet a hazai folyószakaszra.
A megyei önkormányzat képviselője szerint a Tisza szennyezése bűncselekmény, ezért tettek feljelentést az ügyben. A monitorozás és a szemétgyűjtési akciók ugyanis csupán pótcselekvések, ugyanis a problémát nem oldják meg. Mivel jól behatárolható az a terület ahonnan a szemét érkezik, így lenne kin számon kérni...
A Tisza szennyezése ugyanakkor nem újkeletű. A legpusztítóbb méregadagot 20 éve kapta Romániából. 2000. január 30-án átszakadt az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul vállalat egyik gátja, és 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba. Onnan a Szamosba, majd a Tiszába. Az eddigi legsúlyosabb magyarországi szennyezés két hét alatt vonult le a folyó hazai szakaszán, és olyan mértékű volt, hogy a halak Vásárosnaménytól Belgrádig kipusztultak a folyóból. Becslések szerint csak Magyarországon 1241 tonna halat ölt meg a méreg, „köszönhetően” annak, hogy bizonyos szakaszokon a megengedett határérték 180-szorosa volt a nehézfém koncentráció. Csupán két esztendő múlva jelentek meg újra a folyóban a rákok és a kagylók, a halaknak ehhez négy év kellett. A magyar állam a katasztrófa után egy évvel kártérítési pert indított az azt okozó Aurul ellen. Bár Románia elismerte az Aurul felelősségét, az elhúzódó államközi jogi procedúrák idején az bányacég csődbe ment, miként később a felelősséget vállalni kényszerülő jogutódja, a Transgold is, így a román bíróságok jelezték: felperes híján nincs ki ellen lefolytatni a pert. A szomszédos országból érkező mérgezést követő, évekig tartó helyreállítás költségeit tehát gyakorlatilag a magyar adófizetők állták.
Végezetül még egy adalék: csupán ebben az évben több mint 124 millió forintot költött a vízügyi igazgatóság az Ukrajnából és Romániából érkezett szemét összegyűjtésére és kezelésére…
