Az óriási vihart kavaró meséskönyv szeptemberben, 1.500 példányban jelent meg, s két hét alatt elfogyott. A második kiadás, most októberben már 15.000 példányban jön!
A könyv 17 mesét tartalmaz, főszereplői különböző kisebbségek, hátrányos helyzetű csoportok tagjai, többek között fogyatékossággal élők, romák, örökbe fogadottak, melegek, leszbikusok, transzneműek, egyszóval olyanok, akik nemigen szerepeltek ezidáig gyermekmesékben. A történetek a fogyatékosságtól a szegénységig terjednek, a 17 szerző közül 9 ismert író, 8 kevésbé ismert vagy pályakezdő, akiket pályázat során választottak ki.
Az igazsághoz tartozik, hogy a mesék kétharmadában egyáltalán nincs szó semmiféle szexuális orientációról vagy genderkérdésről, amelyekben mégis, azokban is inkább azzal a céllal, hogy megmutassa, mássággal, másképpen is lehet boldogan élni.
Nagy Boldizsár, a kötet szerkesztőjének szavait idézve:
Célunk az volt, hogy a gyermekirodalmat sokszínűbbé tegyük Magyarországon, és megmutassuk a gyerekeknek, hogy milyen színes és csodálatos az élet. Hangot akartunk adni a gyakran hangtalanoknak.”
A vihar már a megjelenés előtt kitört
A CitizenGO aláírásgyűjtésbe kezdett, ezidáig közel 90.000-en írták alá a petíciójukat, melyben felszólítják a könyvesboltokat, hogy vegyék le a kínálatukból az LMBT-propaganda mesekönyvet.
A következő „fellépő” Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke, országgyűlési képviselő volt, aki szeptember 25-i sajtótájékoztatóján a mesekönyvet homoszexuális propagandának, a gyerekek egészséges fejlődése és a magyar kultúra elleni támadásnak nevezte, és a sajtótájékoztató végén egyszerűen széttépte.
Egy politikus a legszélesebb nyilvánosság előtt bármikor kritizálhat egy könyvet, ugyanakkor a könyvrombolás Magyarország és Európa legszégyenletesebb történelmi emlékei közé tartozik – tiltakozott azonnal a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete. "Nem egyszerű véleménynyilvánítás, hanem közösségvállalás a náci könyvégetők és a kommunista könyvzúzdák örökségével. El a kezekkel a könyvektől! – áll a közleményükben.
Orbán Viktor miniszterelnök szintén megszólalt az ügyben, egy rádióinterjú során azt mondta, hogy Magyarország türelmes, toleráns ország a homoszexualitás tekintetében, de van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni.
Hagyják békén a gyermekeinket!
Dúró Dóra és a Mi Hazánk mellett a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szintén akcióba lépett.
„Ebben a könyvesboltban gyermekekre veszélyes, homoszexuális propagandakiadványt forgalmaznak” : ilyen plakátokat ragasztottak azokra a könyvesboltokra, amelyek szerintük a homoszexualitást propagálják a Meseország mindenkié árusításával.
A szellem kiszabadult a palackból, a könyvpusztítással és plakátragasztással a könyvkereskedők elleni támadások nem értek véget. Idézzük a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének második közleményét:
Amióta egy parlamenti képviselő a sajtó előtt ledarált egy neki nem tetsző mesekönyvet, megszaporodtak a fenyegetések és a jól szervezett verbális támadások a könyvkereskedők ellen is. Könyvterjesztők kapnak zaklató írásos és telefonüzeneteket, automata e-mail-bombák segítségével kísérlik megbénítani a levelezőrendszereket. Telefonon fenyegetnek könyvesboltokat – köztük olyanokat is, amelyek nem is árusítják a szóban forgó könyvet, de rákerültek valamely könyvellenes szervezet listájára. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 225 éve működő magyar civil szervezetként türelmes és toleráns a könyvek tartalmi sokszínűségét elfogadni képtelen politikai szervezetekkel szemben. De van egy határ, amit nem lehet átlépni. Hagyják békén a könyvesboltokat!
A Meseország mindenkié, pontosabban a körülötte dúló vihar híre messzire jutott: Miért válik a gyermekkönyv az ellenállás szimbólumává az LMBT-jogok elleni magyarországi harcban? címmel az amerikai Time magazin hírportálján jelent meg róla cikk.
Amióta Orbán Viktort miniszterelnökké választották 2010-ben, az LMBT-közösség egyre növekvő támadásnak van kitéve. A 2012-ben elfogadott új alkotmány úgy határozta meg „a házasság intézményét, mint egy férfi és egy nő egyesülését”, és „a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját”, kizárva ezzel az azonos nemű párokat – írja Suvin Haynes a cikkben.
Ez év elején a transzneműek jogi elismerését lezáró 33. cikk bevezetése újabb csapást jelentett az LMBT-személyek jogaira. Az aktivisták azt is mondják, hogy az LMBT-jogok körüli nyilvános és politikai beszéd egyre ellenségesebbé vált az elmúlt két évben, 2019-ben például a Magyar Parlament elnöke az olyan azonos nemű párokat, akik gyermekeket szeretnének örökbe fogadni, a pedofilokhoz hasonlította. „Megnövekedett az úgynevezett politikai homofóbia és transzfóbia. A vezető kormánytisztviselők nyíltan homofób megjegyzéseket tesznek” – nyilatkozta Dombos Tamás, a Háttér Társaság és a magyar LMBT-szervezet ügyvivője és projektkoordinátora.
„Ez a jelenség az európai országokban szintén jellemző, hivatalos LGBTI-ellenes gyűlöletbeszéd tendenciájába illik" – Katrin Hugendubel, az ILGA-Europe érdekképviseleti igazgatója szerint, hiszen a populista vezetők a választók támogatását igyekeznek megerősíteni azzal, hogy megpróbálnak apellálni a „családi értékekre”.
Lengyelországban a nyári választások előtt Andrezj Duda hivatalban lévő elnök a kommunizmusnál rosszabb „ideológiának” nevezte az LMBT-jogok előmozdítását. Oroszországban a „meleg propagandát” betiltó homoszexuális törvényt többször alkalmazták az aktivisták ellen. Júliusban az orosz családjogi törvény tervezete javasolta a meleg házasság és örökbefogadás hivatalos tiltását, ideértve a transzneműekét is, valamint bevezette a „születési nem” jelzést a születési anyakönyvi kivonaton, amely nem változtatható meg. „Nem véletlen, és nehéz tagadni az Oroszország, Lengyelország és Magyarország közötti koordinációt" – mondja Radványi Viktória, a Budapest Pride munkatársa.
A TIME cikke úgy fogalmaz, hogy Magyarországon ez a kereszttűz Rédai Dorottyára, a könyv projektmenedzserére zúdult a Labrisz Leszbikus Egyesületben végzett munkájával összefüggésben, mert ez a szervezet adta ki a Meseország mindenkié kötetet. A Labrisz az elmúlt két évtizedben főleg középiskolák számára szervezett LMBT oktatási programokat, az utóbbi években azonban szélsőjobboldali csoportok ellenségeskedésével szembesült.
Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a Meseország mindenkié kötet jelentős közösségi támogatást váltott ki szülők, tanárok és könyvkereskedők részéről szerte Magyarországon. „Úgy tűnik, hogy a könyv az elnyomás és a diszkrimináció elleni ellenállás szimbólumává válik” – mondja Nagy Boldizsár, a kötet szerkesztője. Rédai és Nagy szerint elárasztották őket válaszokkal és kérésekkel, többek között javaslatokkal a kötet hangoskönyvvé, e-könyvvé, társasjátékká alakítására és potenciálisan különböző fordításokra is. „Úgy tűnik, sokan rájöttek, hogy fontos ez a fajta könyv” – mondja Rédai, hozzátéve, hogy egy nagy könyvesbolt-lánc pénzeszközöket ajánlott fel annak érdekében, hogy a könyv eljusson hátrányos helyzetű gyermekekhez. És bár Nagy azt mondja, hogy Orbán politikai pártja képes volt kihasználni az emberek félelmét és frusztrációit, mindketten reménykednek abban, hogy ez az epizód hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország jobb hely legyen a következő generáció számára.
