Gajdos László már tízévesen elhatározta, hogy egyszer állatkertet igazgat, s az álom valóra vált: az idén 25. esztendeje vezeti az Európa-, sőt világszerte ismert és elismert intézményt. Azt a 30 hektáros „birtokot”, melyen közel ötezer állat él természeteshez közeli társas kifutókban, földrészenkénti csoportosításban, s akikről 150 elhivatott dolgozó gondoskodik.
A beszélgetés szerkesztett változatát adjuk közre, s ajánljuk olvasásra.
Igazgatói pályádat 1996-ban kezdted az állatparkban, ennek 25 esztendeje. Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt negyedszázadból?
Először is arra, hogy akkor még nem volt állatkert, pláne nem állatpark, de megcsináltuk! A Sóstói-erdei Szabadidő Parkba pályázat útján neveztek ki vezetőnek, mint újságíróként tevékenykedő, a városban nagyon sok helyen megforduló embert. A Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójában és a Nyíregyházi Televízióban dolgoztam, kultúrával is foglalkoztam, de az eredeti szakmám állattenyésztő. Zoológusnak készültem és arra, hogy állatkertet fogok csinálni. Ekkor, 1996 őszén nyílt erre lehetőség. Érdekesség, hogy a rádió még nem tudott elengedni, ezért egy hónapig két állásom volt: még visszajártam műsorokat készíteni, de már elkezdtem a parkban valamit, ami nagyon nagy élmény volt számomra.
Az 1974-ben Sóstói Kultúrpark néven alapított intézmény – gyakorlatilag egy érintetlen erdő – akkoriban csak a hétvégéken volt nyitva, alig néhány állat lézengett benne. A világ legkisebb óriáskereke fogadott, ez volt a vidámpark. Állt ott egy szabadtéri színpad, ahol még ifjú koromban tomboltam a különféle koncerteken, járt itt például az Omega, a Neoton, a Skorpió.
Nyíregyházi főiskolásként számomra is a koncertek voltak az igazán emlékezetesek, a Korál, a Karthágó, az Edda voltak mások mellett nagy kedvenceim.
Ezek szerint neked még jelent valamit a régi park. Amikor frissen kinevezett igazgatóként odamentem, állt ott egy felvonulási épület cserépkályhával, ennyi volt a fűtött rész. Itt kellett állatkertet alapítanom. Illetve nem kellett, mert senki nem kérte tőlem. Szabad kezet kaptam és úgy gondoltam, hogy megvalósítom a gyermekkori álmomat, szépen, apró köveket egymásra pakolva, bármilyen képzavar is ez. Elkezdtem állatkertet csinálni, és erre vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült! Eltelt 25 év, kétszer elnyertük az Európa legjobb állatkertje címet. Olyan szakmai csapat épült fel és olyan állatgyűjteményre lehetünk büszkék, ami párját ritkítja az egész világon. Bekerültünk az állatkerti szakma élvonalba. Fiatal kollégáim, akik nálam, mellettem, általam nőttek fel, már régen túlszárnyaltak engem, számos nemzetközi szervezetben töltenek be nagyon fontos szakmai pozíciót, s nem egy közülük vezetője is ezeknek a szervezeteknek. Gyűjteményünk messze földről híres, olyan ritka állatokat is tudunk tenyészteni, szaporítani, amelyekből már csak néhány él, és amelyekre a természetben a kipusztulás vár.
Ha jól emlékszem, az állatparkban most ötezer egyed található. Régen rendszeresen jártál etetni őket. Mostanában jut időd rá?
Amikor idekerültem, volt néhány fácán, őz és medve… Valóban, az első időszakban még az is előfordult, hogy kiszaladtam a piacra, vettem zöldséget és úgy mentem ki a parkba dolgozni, megetettem az állatokat, aztán igazgattam az intézményt. Más volt akkoriban. Néhány, még az ős-csapatból való kollégával – már sokan nyugdíjba mentek az évek során – szoktunk beszélgetni arról, hogy 25 éve idejött egy fiatalember és felkavarta az állóvizet. De úgy rájuk ragadt a lelkesedésem, hogy mindenki csinált mindent, nem voltak kőbe vésett feladatkörök, és ez teljesen természetes volt. Na, ezt ma már nem lehet megtenni. Akkor tizenöt munkatárs dolgozott itt, most százötvenen vagyunk. A kérdésre válaszolva: sajnos előfordul, hogy ha nem is hetekig, de napokig nem látok állatot. Természetesen sajnálom, de most már jóval több menedzselési feladat hárul az igazgatóra, mint a kezdetekkor.
Sok eredményt mutathattok fel, rengeteg egyed él itt, jelentős a szerepetek a fajtamentő programokban. Az, hogy a 600 ezret meghaladta a látogatók száma egy vidéki állatkertben, óriási dolog. Mennyire érintett benneteket a COVID-járvány, s annak hatásai?
Jónéhány olyan fővárost tudok, amelynek az állatkertje nem tud felmutatni ennyi látogatót. Nagy dolog, hogy a 120 ezer lakosú Nyíregyháza intézménye 600 ezer látogatóval büszkélkedhet, s ezzel a vidéki Magyarország legnagyobb turisztikai attrakciója vagyunk. Ráadásul azon kevés európai állatkert közé tartozunk – Magyarországon nincs is ilyen – amelyik a piacról él, hiszen eltartjuk saját magunkat, városunknak nem kerül pénzébe, hogy működtesse a Nyíregyházi Állatparkot. Természetesen a fejlesztésekhez az önkormányzat biztosítja az önerőt, rendkívül nagy lobbi ereje van polgármester úrnak, aki a pályázatokban segít, és hogy a pénzek ide is jussanak. Ennek eredményeként jelentős fejlesztések valósultak meg nálunk az elmúlt évtizedben, de a fenntartást nekünk kell megoldani. Elsősorban nekem. A bevételekből kigazdálkodjuk 150 ember és 5000 állat eltartását, így van ez tíz éve.
Az elmúlt időszakban, a járvány miatti bezárásnak „köszönhetően” viszont a jegyár bevétel óriási mértékben csökkent. Kellemetlenül érintett, de segített az önkormányzat és ez nagyon fontos. Segített a kormány is, nem csak nekünk, hanem általában az állatkerteknek és a turizmusnak. Persze mi szeretnénk, ha újra a saját lábunkra állhatnánk.
Az állatpark marketing és közönségkapcsolati tevékenysége – nyilván sajtószakmai múltadnak is köszönhetően – mindig jó volt. Nemcsak a jegyár bevételre alapoztok, szponzorokat is tudtok szerezni. Fákat, állatokat adtok örökbe…
Amikor idekerültem, állat még alig volt, kiötlöttem tehát egy akciót: 2500 forintét lehetett örökbe fogadni egy fát, s kiírtuk egy táblára, ki az örökbe fogadója.
Ilyen van másutt a világon?
Nincs. Kínomban nem tudtam mit kitalálni, mert amikor szétnéztem, állat nem volt, fa pedig bőven. Később az állatokat is bevontuk a szponzoráció e formájába, a támogató állja egy-egy állat takarmányozási költségeit. Vannak nagyon közkedvelt egyedek, egyre könnyebb örökbefogadókat találni. Amikor tavaly be kellett zárni az állatparkot, s nem fogadhattunk látogatókat, rengetegen siettek a segítségünkre. Igazán megható és számunkra nagyon fontos volt a mellénk állók gesztusa.
A Nyíregyházi Állatpark igazgatójaként a város vagy talán a térség legnagyobb turisztikai szállásadója vagy, hozzád tartozik a Pangea Hotel, az Ózoon Hotel és a Hotel Dzsungel.
Utóbbi volt az első, az egykori úttörőtábort alakítottuk át itt, a park szomszédságában. A Hotel Dzsungelhez kapcsolódik egy turistaszállás 8-10 ágyas szobákkal, olcsóbb lehetőségként erdei iskolának, nyári gyermektáborok rendezésére. Kedvelik.
A Hotel Dzsungel sikerén felbuzdulva kezdeményezte Kovács Ferenc polgármester úr, hogy létre kellene hozni egy minőségi, igazán színvonalas szállodát. A Hotel Pangea Nyíregyháza első négycsillagos szállodája lett, közvetlen bejárással a Nyíregyházi Állatparkba. Ilyen szolgáltatást nyújtó szállodaként mindmáig az első Európában, de nem sok hasonló működik másutt sem ilyen magas színvonalon. Az állatokat szerető családok jönnek hozzánk elsősorban, mert a Hotel Pangea nagy előnye, hogy korlátozás nélkül mehetnek át vendégeink az állatkertbe, akár úgy, hogy 2-3 órát eltöltenek ott, majd visszamennek a szállodába, pihennek, majd folytatják a felfedezést. Általános szabály, hogy délen át nem szabad állatkertbe menni, mert akkor a „lakók” is delelnek, ritkán jönnek elő. A tapasztalatok szerint a hatékony, állatkertben töltött időszak a nyitás után délelőtt 9-től 11-ig, illetve délután 3-tól 7-ig. Bármelyik szálláshelyünkön éjszakázó vendégünk megteheti, hogy szakaszosan deríti fel a parkot, számukra a belépés ingyenes.
Az Ózon szállodát is megkaptuk üzemeltetésre – most már Ózoon Hotel néven működik –, ami ugyan egy kicsit távolabb van tőlünk, de nagyon szép, erdei környezetben. Kifejezetten ajánlott azoknak, akik csendre, nyugalomra vágynak. Egy buszmegállónyi út, három kilométeres séta onnan az Állatpark, de kerékpárt is adunk vendégeinknek, ha igénylik. Szálláshelyeink összességét tekintve a városban nálunk van a legtöbb értékesíthető ágy, persze nem mindig egyszerű megtölteni őket.
Az állatkerti élmény attól teljes, ha szisztematikusan végig nézzük a látnivalókat. Pláne, ha ilyen nagy a terület, mint a miénk. Mi az élőhelyeikhez hasonló körülményeket teremtünk az állatoknak, úgy mutatjuk be őket. Ma már szerencsére egyre kevesebb az olyan állatkert, amelyben „klasszikus bélyeggyűjteményként”, kis ketrecekben láthatók az egyedek, bár egykoron a 50-es, 60-as években ez nagy divat volt. Magyarországon még a ’90-es években is.
Gyermekkorom egyik eléggé hátborzongató élménye pár négyzetméteres ketrecben látni a szerencsétlen oroszlánt egy-egy állatkertben…
Ma már a magyarországi állatkertek is kinyíltak, mind nagyobb teret biztosítanak az állatoknak. A Nyíregyházi Állatpark különösen nagy, természetesen élőhelyeket próbál mintázni, így mutatva be a Föld állatvilágát: a Zöld Piramis és Ócenárium, a Sarkvidék, a Tarzan Ösvénye, a Viktória-ház, az Andok kalandok és Ausztrália témakörökben. Egy ilyen élőhelyen az állat próbálja követni a normális viselkedését, életritmusát, ezért van például, hogy a délidőt átalussza, de legalábbis elvonul.
Milyen új attrakcióval várjátok a közönséget?
A Nyíregyházi Állatpark többek között attól is olyan erős – azon túl, hogy csodálatos emberekkel dolgozok együtt, sok nem normális, viszont rendkívül tehetséges emberrel, de én nem szeretem a hétköznapi, úgymond normális embereket, csak a „flúgosokat” –, mert velük, az ő ügy- és hivatásszeretetükkel lehet sok mindent, mondhatni, nagy dolgokat elérni. Folyamatosan gondolkozunk, mit lehetne még újdonságként kitalálni. Idén például két dologgal készülünk. Az egyik, ami már két évvel ezelőtt elindult a város jóvoltából, az India-ház projekt, ami egy különleges épület, s felvillantja az Indiai-óceán partmenti tájainak állatvilágát, hangulatát. Közös erővel kitaláltuk és saját, önálló beruházásként hozzuk létre a Madagaszkár ösvényt, ami egy kalandösvény, amelyen végig haladva Madagaszkár néhány emblematikus állatával lehet találkozni.
A Jégkorszakkal hogy álltok?
Végre elindult az építkezés, már nagyon régóta vártuk. Aki visszatérő vendégként látogat el idén hozzánk, azt fogja tapasztalni, hogy a jegesmedvés rész le van zárva. Ott zajlik egy olyan beruházás, ami – nem akarom elkiabálni, de remélem – világrengető lesz, s bízom benne, két éven belül el is készül. Addig a jegesmedvét máshol lehet majd látni.
Melyik a kedvenc állatfajod?
Én most már mindegyiket szeretem, mert ha szerzünk egy új állatot, mintha a saját gyermekem lenne. Amúgy nagy madarász vagyok, gyerekkorom óta főleg papagájokat tartottam, most is a kedvenceim. Nem véletlen, hogy Európa egyik legnagyobb madárgyűjteménye Nyíregyházán található.
A kedvenc egyed az első igazi nyíregyházi nagymacska?
Igen, Elek, az oroszlán. Én az oroszlán jegyében születtem, Elek pedig emblematikus egyede az állatkertnek. Akkoriban úgy gondoltam, hogy akkor lesz igazán állatkert a miénk, ha lesz oroszlánunk. Az első állatok egyike Elek, aki nagyon sokáig volt velünk, 17 éves koráig. Generációt és dinasztiát alapított a Nyíregyházi Állatparkban. Nagyon sajnáljuk, hogy elpusztult, itt van eltemetve az oroszlánház tövében. Ha látná az állatparkunk fejlődését, bizonyára nagyon elégedett lenne.
